Kolozsvár

Amennyiben Nagyváradnál érkeztek Romániába és Erdély felé haladtok tovább, úgy Kolozsvár irányába tudtok haladni a leggyorsabban.

Székelyföld felé általában letérünk Gyalunál az autópályára, így manapság már nem feltétlenül kell Kolozsváron átmennünk. És bizony, ha Kolozsvár nem úti cél, akkor jelentős időt spórolhatunk meg azzal, hogy nem megyünk be Kolozsvárra.

Ha az ember először jár Romániában, Kolozsvár kihagyhatatlan.

A város mindenképpen megér egy látogatást, hiszen majd minden sarkon van olyan emlék, amely a magyar történelemhez és kultúrához köthető.

Bár Kolozsvár sokat változott hátrányára. A külvárosa, ugyanúgy, mint Nagyváradé, borzalmas. Elhanyagolt lakótelepek, romos ipari épületek láthatók ezekben a kerületekben. Ahogy beljebb haladunk a városközpont felé, úgy szépül Kolozsvár.

A városközpont vegyes érzelmeket keltett bennem az első látogatás alkalmával. Teljesen mást, sokkal „történelmibb” arculatot vártam. Kolozsvár modernebb, mint gondolnánk. Megvannak azok a helyek, ahol egy kicsit átélhetjük a mesés középkort, de a városra inkább a 19.-20. század jellemző. Ez a város „kemény” és „szigorú” és biztos nem hat már úgy ránk vagy nem hat meg bennünket úgy, mint Székelyudvarhely, Csíkszereda vagy a székely falvak. És nem igazán érezzük otthon benne magunkat úgy, mint a székely városokban.

Kolozsvár mindig is Erdély egyik legnagyobb városa volt, ahol a legnevesebb történelmi személyiségek tevékenykedtek, rendelkeztek házzal, palotával, ahol legnevesebb királyaink, fejedelmeink fordultak meg vagy egy látogatás vagy egy-egy országgyűlés alkalmával. Kolozsvár számukra is kihagyhatatlan volt.

Az itt lakók legnagyobb fájdalma az volt, hogy Kolozsvár sohasem kapott fővárosi rangot, bár sok szempontból Erdély fővárosának számított.

Kolozsvár a fellegvárból

2004-ben márciusában jártam először Kolozsváron, meg egyáltalában először ’merészkedtem’ Romániába. Kicsit csalódott voltam, mert egy kaotikus, kopott nagyvárosban találtam magam. Érkezésünk napján nyílt meg az Agapé Hotel, ahol sajnos szoba már nem volt, de megnéztük a szállodát és tudatosult bennünk, hogy ez egy olyan hely, ahol érdemes megszállni, mert szép és magyarul beszélnek elsősorban. Azóta többször volt szerencsém a szállodához.

Szoba a Hotel Agapéban

Természetesen azonnal városnéző sétára indultunk. A sétát a város főterén kezdtük. A tér akkor még nem volt túl jó állapotban. Tele volt román nemzeti színűre festett padokkal, a téren álló három zászlórúd is nemzeti színekben pompázott. A teret körbevették kisebb oszlopokkal, hogy az autók ne tudjanak a járdára felállni. Ezeket az oszlopokat is román nemzeti színűre festették. De nemcsak a főtéren, hanem az utcák mentén is. Mára már átfestették az oszlopokat, meg a padokat. Itt-ott, ahol a festék lekopott, ott előbukkannak a nemzeti színek. Állítólag még a kukák is nemzeti színben pompáztak. Mivel a nemzeti színre festett kukákat hivatalos bejelentés nélkül festették nemzeti színűre, sokan azt gondolták, hogy a magyar lakosság űz gúnyt a románokból. A rendőrség el is kezdte keresni a „tetteseket”. Később kiderült, hogy a polgármester rendelte el a kukák átfestését. A rendőrség befejezte a nyomozást, Funar meg megbukott, nem választották újra polgármesternek. 

Ennek ellenére Kolozsvár és környéke a nacionalizmus és a szélsőjobbos érzelmű szervezetek székhelye. A környékbeli falvakban és Kolozsvárott még mindig hangsúlyozzák a nemzeti színeket. Pl. az út felett nemzeti színű zászlófüzérek láthatók és még itt-ott látható egy-egy nemzeti színű pad.

A főtér közepén, a Mátyás szobor előtt hatalmas gödör volt. Mint később kiderült Gheorghe Funar, Kolozsvár hírhedt nacionalista polgármestere ásatta a gödröt, mert be akarta bizonyítani, hogy itt valamikor dák város volt. Az elmélet szerint a dákok később romanizálódtak és a románok e romanizált dákok leszármazottai. Más feltételezések szerint ezt a gödröt azért ásták és ásták egyre nagyobbra, hogy előbb-utóbb okot szolgáltassanak a Mátyás szobor eltávolítására. A szobor közvetlenül a gödör mögött áll. Ez az alábbi fotón is jól látható. A maradványok egyébként római maradványok, és mint kiderült nem olyan értékesek. Ezért nem folytatódott az ásatás. De sajnos nem is temették be a gödröt.

Kolozsvár – Fő tér a Mátyás szoborral, előtte a gödörrel

A Mátyás szobor 1902 óta áll ezen a helyen és Fadrusz János alkotása. A király alakján kívül legelszántabb híveit is ábrázolja: Magyar Balázst (hadvezér), Kinizsi Pált (hadvezér és temesi bán), Szapolyai Jánost (nádor) és Báthory Istvánt (erdélyi vajda). Valamikor a magyar címer is látható volt a talapzaton. Manapság a címer helyét egy MATHIAS REX felirat foglalja el.

A szobor mögött áll a Szent Mihály templom, Erdély második legnagyobb katolikus temploma. 76 m magas északi tornyát egy 4 m magas kereszt díszíti. A gótikus templomot szimmetrikusra tervezték, de pénzhiány miatt az építkezéssel nem úgy haladtak, ahogyan tervezték. Ezért a templomnak nincs második tornya, a déli oldalon nincsenek kápolnák és a bejárat is aszimmetrikus maradt. A bejárat felett látható Szent Mihály szobrot is csak úgy tudták „odapréselni”, hogy Zsigmond címerét elfelezték. A templom belsejében különféle korokból származó alkotások láthatók. Ha belépünk, a figyelmünk egyből a szószékre irányul. Ez a templom legdíszesebb és egyik legfiatalabb műalkotása, a barokk korból maradt fent (1740-50). A templom viszonylag egyszerű gótikus belsőjéhez nem egészen illő szószéket a középkori kőből készült szószékhez erősítették.

Kolozsvar – Szent Mihály templom belseje

 A templom falai között gyakran tartottak országgyűléseket. Báthory Gábort és Bethlen Gábort is itt választották fejedelemmé. Kolozsvár fő állomása volt annak a halotti menetnek, mely Bocskai István fejedelmet Kassáról vitte Gyulafehérvárra. A fejedelem ravatala a templombelsőben állt. És itt szentelték püspökké Márton Áront is (1932. febr.12.) aki akkor a templom plébánosa volt.

A Fő tér 1. számú épülete Kolozsvár régi városháza. A 15.-16. században már itt állott és már akkor tanácsházának nevezett épületének a helyén áll. A középkori épület kétszintes volt. Sajnos az épület az 1826-os földrengést nem úszta meg. Végül a pénzhiány miatti huzavona befejeződése után elkezdődhetett az építkezés, mely öt éven keresztül folyt. Az épületbe beépítették a régi városfalak és bástyák lebontásából származó köveket is. Kagerbauer Antal romantikus épülete áll a mai napig. A stílus a müncheni Rundbogenstil hatását mutatja.

Kolozsvár – Régi Városháza

A Fő tér 11. számú ház Wass Ottília háza. Wass Ottília Wass Györgyné, Gyulai Franciska egyik leánya volt. Gyulai Franciska testvére volt Gyulai Lajos, aki az Erdélyi Múzeum egyik alapítója volt. Gyulai Lajos birtokolta az épület emeleti helyiségeit. Halála után nővére örökölte az ingatlant. Franciska Kazinczy Ferenccel levelezett és az épületben irodalmi szalont és női olvasókört működtetett. Franciska halála után lányai, Ottília és Zsuzsanna tulajdona lett a ház. Wass Ottília nagy műveltségű, és jó nyelvtudással rendelkező költő és műfordító volt.

Kolozsvár – Fő tér a Jósika palotával és a Wass házzal

A kicsi Wass ház mellett álló nagy téglapiros épület (lsd. fent a fotón) a Jósika-palota, más néven Lábasház. Ez egy klasszicista műemléképület, melynek helyén valamikor a Kakasház állott. A középkori ház a Kolozsvárott megforduló fejedelmek rendszeres szálláshelye volt. 1828-ban húzták fel a második emeletet. Erről a fent látható dátum is tanúskodik. Az első emeleten a Nemzeti Kaszinó, majd az ítélőtábla székelt az Igazságügyi palota felépüléséig.

A Fő tér 9. számú ház, közvetlen a Jósika-palota mellett a sarkon a  Rhédey-palota. 3-4 középkori polgári ház helyén áll. A leghíresebb tulajdonosa Vicei Máté, akinek édesapja kétszer is a város főbírája volt. Ő maga kitanulta az ötvösmesterséget, majd kereskedővé vált. Vagyonával együtt nőtt tekintélye egészen addig, míg beválasztották a szászférfiak tanácsába, majd a szenátusba is. Házában többször vendégeskedett Bethlen Gábor. Vicei után a következő tulajdonos Székely László, fejedelmi postamester volt. Ő 1680-tól Kolozs megye ispánjaként tevékenykedett és beválasztották a fejedelmi tanácsba is. 1684-ben Kolozsvár főkapitánya lett.  Három fia volt: Mózes, László és Ádám. Ádám fiának azonos nevű fia, már grófi ranggal rendelkezve vette feleségül Rhédey Katát. Haláluk után különféle úton-módon, örökösödés során kisebb-nagyobb szünetekkel a palota a Rhédey család birtokában volt. 

Kolozsvár – Rhédey-palota

 A Fő téren, a Petőfi utca sarkán áll a New York-palota, mely a Nemzeti szálló helyén épült Pákei Lajos kolozsvári főépítész tervei alapján. A palota első bérlője a Steier és Gálos cég volt. Az általuk bérelt budapesti New York palotából szállították ide a berendezést. Az NY monogramos berendezés miatt kezdték az épületet New York palotának nevezni. Az épület ekkor már szállodaként működött. 1912-től Fészl József bérelte az épületet, aki a földszinten kávéházat működtetett. Ez lett Kolozsvár legpatinásabb irodalmi kávéháza, a város szellemi és gazdasági elitjének gyülekezőhelye. Az épület az 1950-es években kollégiumként működött. Az 1960-as évektől ismét luxusszállóként nyílt meg. Az utóbbi években a szálloda már nem felet meg a mai modern követelményeknek még háromcsillagos szinten sem, ezért kiköltözött az épületből. 2005 óta az épület üresen áll.

Kolozsvár – New York palota

A Fő tér 30. számú ház pedig a Bánffy-palota, mely napjainkban a Kolozsvári Művészeti Múzeum székhelye. A Bánffy család Erdély egyik nagy történelmi famíliája. A Bánffy-család politikai szerepe 1690-ben erősödik meg, mikor is Erdély Habsburg birtokba való kerülésekor Bánffy Györgyöt választják meg gubernátornak, azaz kormányzónak. Szebeni székhelyén halt meg 1708-ban. Az ő unokája, Dénes Mária Terézia udvarában nevelkedett. Hazatérve kolozsi főispán, majd guberniumi tanácsos lett. A családi kastélyt Bonchidán ő varázsolta csodás barokk úrilakká. Az ő fia, György (1746 – 1822) szintén a kolozsi főispán tisztjét töltötte be a bécsi katonai akadémia elvégzése után, majd 1772-ben guberniumi tanácsos lett. 1776-től egyéb rendkívül fontos tisztségeket töltött be: kincstartó volt, majd alkancellár lett és 1787-ben Erdély kormányzójaként tisztelhették. Egészen haláláig megtartotta a kormányzói tisztséget. 1790-ben Nagyszebenből Kolozsvárra költözött és a kormányzói székhelyet is Kolozsvárra költöztette. Ennek köszönhetően egy csapásra megváltozott Kolozsvár városképe, hiszen egymás után épültek a szebbnél szebb úri paloták. Bánffy György egyébként korának egyik legműveltebb főura volt, aki követte a felvilágosodás eszméit, sokat tett a tudományosság intézményesítéséért. A palota bővelkedett híres vendégekben is. 1817-ben I Ferenc és felesége Karolina Auguszta járt itt. De itt vendégeskedett Miksa főherceg is. Ferenc József is kétszer járt itt (1852, 1887).

Kolozsvár – Bánffy-palota

 A Fő tér északi oldalából nyílik a Mátyás király utca, mely Corvin Mátyás szülőházához vezet. A ház az egyik legrégebbi középkori lakóház, és a legrégebbi emeletes középkori polgárház Kolozsvár belvárosában. A történetére vonatkozó szórványos adatok a 15. század közepéig nyúlnak vissza, amikor valamelyik vendégeknek berendezett szobában látta meg a napvilágot Hunyadi Mátyás. Mátyás születésekor a ház tulajdonosa Méhfi Jakab szőlősgazda volt. Fiúörököse nem volt, így a házat két lánya, Orsolya és Margit örökölte. Orsolya a városi patrícius réteghez tartozó Kolb családba házasodott. A ház nagysága, jellege is azt támasztja alá, hogy Méhfi Jakab is a patrícius réteghez tartozott. Ezért nem mondható, hogy Szilágyi Erzsébet „akárkiknél” rendezkedett be hosszabb időre. Méhfi Jakab előkelő városi polgár volt.

Mivel a kiváltságok miatt a ház állandó vita tárgyát képezte, végül a tulajdonosoktól maga a város vásárolta meg a házat. A város katonai kórházat nyitott itt és barokk bővítéseket végeztek az udvar felé. A város nem kegyeletből, hanem anyagi megfontolásból vásárolta meg a házat. A műemlék fogalom abban az időben nem létezett még.

Kolozsvár – Mátyás király szülőháza

 De a kegyelet érzését mégis Ferenc József keltette fel 1887. évi látogatása során. Amikor is egy séta alkalmával bemutatták neki a házat, mint Mátyás király szülőházát. Ferenc József elcsodálkozott és méltatlannak tartotta, hogy még egy emléktábla sem őrzi Mátyás emlékét. Adott 400 forintot a városnak, hogy emléktáblát készíttessenek a ház falára. Az emléktáblát 1889. szeptember 2.-án avatták fel. Zala György készítette Pákai Lajos tervei szerint.

A háztól visszasétálunk a Fő térre, majd a nyugati oldal házai mentén a Farkas utca felé vesszük az irányt.

A Farkas utcához az Egyetem utca vezet. Az utca legnevezetesebb műemléke a Piarista templom, mely valamikor a jezsuiták tulajdona volt. A jezsuitákat 1579-ben hozta be Báthory István. 1581-ben megkapták a kolozsmonostori apátság romos épületeit és a Farkas utcai ferences kolostort. A jezsuiták főiskolát szerveztek, mely kisebb nagyobb megszakításokkal üzemelt a fejedelemség alatt. 1718 – 1724 között építették templomukat, majd újra vezethették kolostorukat és iskoláikat. 1773-ban Mária Terézia feloszlatta a rendet, ahogyan azt a pápa elrendelte. Az iskolát és a templomot a piarista atyák vették át. Főgimnáziumukat 1948-ig vezették, majd az iskolát államosították.

Kolozsvár – Egyetem utcai piarista templom

A templomtól kissé távolabb nyílik a Farkas utca, mely az egykor falakkal körülvett rész legdélibb utcája. Nevét a farkasokról kapta, melyek a Házsongárd erdőiből télen egészen idáig lemerészkedtek. Az utca déli részén az 1700-as évekig várfal húzódott. Ennek maradványai a mai napig láthatók. A várfalak miatt az utca északi oldala épült be először. A déli oldal üres volt egészen addig, míg a falaknak védelmi szerepe volt. Az 1700-as évek elején viszont a fal menti területet felparcellázták és beépítették. Az utca mentén a templom és a kolostorépület kivételével kis polgárházak álltak, melyeket kézművesek laktak. Erre utalnak a családnevek, melyek mesterségeket jelölnek.  A házak és azok kertjei mögött még egy ideig szabad járást biztosítottak

A Farkas utcát többször érintette tűzvész. Először 1655-ben, azután 1697-ben, majd 1704-ben. A legnagyobb tűzvészt 1798-ban jegyzik. A templom kivételével minden ma látható épület a tűzvész után épült.

 Az első világháború után Kolozsvár is román kormányzás alá került. Az utca neve is megváltozott hivatalosan. Mihail Kogălniceanu lett a névadó. Ő román politikus, író, újságíró, nagy szerepet játszott a román fejedelemségek egyesítésében, volt miniszterelnök és külügyminiszter is.

A hatalomváltással egy időben az ingatlanok román tulajdonba kerültek. Az intézmények hivatalos nyelve a román lett. A második világháború után a változások még radikálisabbak voltak. A kommunizmus kezdetekor az egyházi épületek is államosításra kerültek. A változások az utcaképre is kihatottak. Ronda, jellegtelen, aránytalan épületeket emeltek, melyek tönkretették az utca történelmi hangulatát. Sajnos a kommunizmus bukása utáni átmeneti időszak sem hozott nagy változást.

Az Egyetem utcából fordulunk be a Farkas utcába. A kereszteződést a jezsuita intézmények ölelik körül. Az egyetemmel szemben áll a Báthory István Elméleti Lyceum épülete. Jobbra, az egyetem utca túloldalán a Báthory-Apor Szeminárium látható, ahol a líceum alsó tagozatos osztályai működnek.

 A saroktól nem messze található a Babeş-Bolyai Egyetemfőépületének a bejárata. Az épület neoreneszánsz stílusban épült, borítása klinker téglából készült. Alapítója I. Ferenc József. 1881-ben az egyetem az uralkodó nevét vette fel.

A trianoni szerződés aláírása után kolozsvári magyar állami egyetem megszűnt a román csapatok bevonulásával. Az egyetem Budapestre, majd Szegedre költözött, ahol ma megalapozta a mai Szegedi Tudományegyetemet. A kolozsvári román egyetem 1919. nov. 3.-án nyílt meg és az akkori román uralkodó, I. Ferdinánd nevét vette fel. A második bécsi döntés után (1940) ismét magyar egyetem működött az épületben. 1945-ben a román kormány újralétesítette az itt maradó intézményt Bolyai Egyetem néven. Visszatért a román egyetem is Nagyszebenből, melyet Victor Babeşről neveztek el. A két egyetemet 1959-ben erőszakosan egyesítették. Az 1980-as években pedig már a kettős nevet sem használták. 1990-től ismét használatba vették a Babeş-Bolyai elnevezést és néhány szakon a magyar nyelvű oktatás is beindult.

Kolozsvár – Babes-Bolyai Egyetem főépülete

 Az egyetemmel szemben áll a Báthory István Elméleti Líceum, az egykori Római Katolikus Főgimnázium, mely Erdély legrégebbi oktatási intézménye. Az iskola híres tanárai és tanulói: Pázmány Péter, Hell Miksa, Apor Péter, Mikes Kelemen, Teleki Sándor, Laczkó Géza, Passuth László, Domonkos Pál Péter stb.

Kolozsvár – Báthory István Elméleti Líceum

A Farkas utca 6. számú háza a Régi Vármegyeháza az 1798-as tűzvész után épült és 80 éven keresztül volt Kolozs vármegye közigazgatási székhelye. Az egyetem építésekor átmenetileg ideköltözött a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar. Aztán a Bethlen család tulajdonába került. 1950-ben az épületet államosították. A lakás tulajdonjoga ma már több család osztozik.

Kolozsvár – Farkas utca – Régi Vármegyeház

A Farkas utca 14. szám alatt áll a református kollégium épülete. 1622-ben Bethlen Gábor a reformátusoknak adta a jezsuita kolostor épületét, hogy akadémiát nyithassanak. Az első iskola a kolostor maradványainak felhasználásával 1651-ben épült fel II. Rákóczi György megbízásából a velencei Augustino Serena tervei alapján. Ennek maradványai láthatók még az iskola és a templom közötti romkertben. Az újabb, Jozef Leder által tervezett épület 1781 – 1810 között épült. Az épület stílusa a főuri kastélyokét követ. Kivéve az óratornyot, mely már jellegzetes 19. század eleji megoldás.

Az iskola első igazi vezetője Apáczai Csere János volt, aki akkor ért haza külföldről. Ő indította be a filozófiai és a teológiai oktatást. 1733-ban jogi tanszék létesült. 1854-62 között itt folyt az erdélyi református lelkészek képzése. 1948-ban az iskolát államosították. . Az egyház 2002-ben kapta vissza az épületet.

Kolozsvár – Református Kollégium a Farkas utcában

 A Farkas utcai református templom az utca legrégebbi épülete. A templom valamikor a ferences rendnek épült a mellette álló kolostorépülettel együtt. A dokumentumok 1486-ban említik először, hogy a kolostort Hunyadi Mátyás alapította.

Mátyás halála után az építkezések nem álltak le. Az építkezést I. Ulászló is támogatta. A templom 1503-ban készült el. 1556-ban a protestáns városvezetés a ferenceseket elűzte. A templomot megostromolta a tömeg. A templom oltárait a behatoló tömeg összetörte.  Ezt követően a templom 25 évig gazdátlanul állt és „pusztatemplomnak” nevezték.

1581-ben Báthory István a jezsuitáknak ajándékozta az épületegyüttest és építőanyagot is biztosított a felújításhoz. Az apácakolostort iskolává alakították. 1588-ban az jezsuitákat kiűzték Erdélyből. Az romos templom 1622-ben református tulajdonba ment át köszönhetően Bethlen Gábor fejedelemnek.

Az 1798. évi tűzvész a templomot sem kímélte. A helyreállítás Josef Leder nevéhez fűződik. 1910-13 között a templom teljes körű restaurálását végezték el Lux Kálmán vezetésével. Ekkor készült el a neogótikus karzat, ahol a pécsi Angster orgonagyárban elkészített orgona került. A templom következő restaurálása 1958-61 között folyt Bárgyuj Lajos irányítása alatt.

Kolozsvár – Farkas utcai református templom

A templom bejárata előtti kis téren áll a híres Sárkányölő Szent György-szobor, a Kolozsvári testvérek, Márton és György eredeti műalkotásának másolata. A szobrot nagy Lajos király megbízásából készítették Prágának 1373-ban. Erről tanúskodik a talapzat északi oldalán található felirat.

Kolozsvár – Sárkányölő Szent György szobra atemplom előtti téren

Ha a templom mellett továbbmegyünk az utca vége felé, a Bethlen-bástyához, azaz a Szabók bástyájához érünk. A bástya a 15. század óta áll. Első említése 1475-ből való. Védelmét eleinte a posztónyírók és a szabók látták el. Majd a szabók céhe 1568-ban különvált. 1603-ban Székely Mózes 10 napig ostromolta a bástyát, mely súlyosan károsodott. 1627 augusztusában villámcsapás érte a tornyot. Az itt tárolt 12 hordó puskapor felrobbant, a bástya megsemmisült. 1627-29 között felépült a mai bástya.

A 20. században kétszer restaurálták a bástyát (1924, 1959). A A harmadik felújítás 2007-2009 között történt. A felújítás után egy 70 férőhelyes kultúrtermet, galériát és kávéházat hoztak létre benne.

Kolozsvár – A Szabók bástyája eg régi képeslapon

Innen folytatjuk a sétát a Házsongárdi temetőhöz. A temetőt 1585-ben alapította a kolozsvári közgyűlés, hogy a kezdődő pestisjárvány jövendő áldozatait eltemethessék. Az egykori kis dinnyeföld hamar szűkösnek bizonyult, ezért a domboldal irányába bővítették tovább. A temető köztemető, tehát vallástól függetlenül mindenki idetemetkezhetett. A 18. században lutheránus, a 19. században zsidó sírkerttel bővítették.

A honvédsírkertet a 20. század elején nyitották meg. Egy 1911-es felmérés során még hatvanhét 1700 előtti sírkövet írtak össze a temetőben, amelyek közül a legrégebbi 1586-ból származott.

Ám a temető nem csak a kora miatt értékes, több száz magyar történelmi és irodalmi személyiség sírja található benne. Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Kós Károly is itt nyugszik. De jelentős erdélyi nemesi családok kriptája is itt található.

A Házsongárd Alapítvány 1999 óta küzd a temető és annak értékei megőrzéséért, megmentéséért. Folyamatosak a viták a temető üzemeltetőjével, mert napi szinten tűnnek el sírkövek, szobrok, kovácsoltvas kiegészítők. Erőfezítéseiknek van eredménye, hiszen pályazati pénzekből, adományokból számos értékes sírt sikerült már rendbe hozatniuk.

Kolozsvár – Házsongárdi temető

A Házsongárdi temető meglátogatása után egy rövid időre elhagyjuk az óvárost. A várfalak lebontása után a város minden irányba terjeszkedett. A várfalak külső oldalán alakult ki a Hunyadi tér, mely mindig is piactér volt, és amelynek neve többször változott. Az első világháború után Stefan cel Mare, III. István moldvai fejedelem lett a névadó. A második világháború után egy rövid időre ismét visszakapta a nevét, azután ismét Stefan cel Mare tér lett. A tér mai arculata a 20. század elején alakult ki. Három jelentősebb épületet látunk itt: a Román Nemzeti Színházat, a Tanítók Házát és az Igazságügyi Palotát.

Kolozsvár – a volt Bocskai, ma Avram Iancu tér

A Román Nemzeti Színház nem mindig volt román. Az első világháború előtt épült neobarokk stílusban szecessziós elemekkel. A kivitelező a Fellner és Helmer cég volt. A színházi nyitóünnepséget 1906. szeptember 8.-án rendezték. Ez a színház a Farkas utcai régi színházat hivatott helyettesíteni. Az első előadás Herceg Ferenc: Bujdosók című darabja volt. Az első román előadást bukaresti művészekkel tartották 1919. május 14.-én. Szeptembertől pedig román társulatot szerveztek. 1919. szeptember 30.-án tartották meg az utolsó magyar előadást. A második bécsi döntés értelmében a színház négy éven keresztül ismét magyar kézbe került. 1944. október 31.-én és november 2.-án magyar és román művészek közösen tartottak előadást a város „felszabadulását” ünnepelve. Az előadás bevételét a román és orosz sebesültek javára szánták. A színház ma Lucian Blaga, román költő és drámaíró nevét viseli. Szobra a színház előtt áll (1986). A másik szobor Mihai Eminescut, Románia legismertebb költőjét ábrázolja (1976).

Kolozsvár – Operaház

A tér közepén, a színházzal szemben áll az ortodox katedrális, melynek építését Nicolae Ivan püspök kezdeményezte 1919-ben, az első világháborút követő hatalomváltás után közvetlenül. 1921-ben hirdettek pályázatot a templom építésére. A katedrális tervpályázatát egy három építészből álló bizottság bírálta el. A nyertesek George Cristinel és Constantin Pomponiu tervei voltak. Az építész páros a havasalföldi brâncovenesc és bizánci stílus elemeivel díszítette az épületet. Az építkezés 1923-ban kezdődött. Egy bukaresti cég kivitelezésében készült el a templom. Felszentelésére 1933. november 5.-én került sor, melyet Miron Cristea, az ország pátriárkája, Nicola Bălan Erdély metropolitája és Nicolae Ivan kolozsvári püspök közösen celebráltak. Az ünnepségen a kormány tagjain és a különböző nevezetességeken kívül II. Károly király és Mihály trónörökös is részt vettek.

Kolozsvár – Ortodox katedrális

 A templom előtti téren hatalmas emlékmű áll, melynek tetején az 1848-as romániai forradalom vezére, Avram Iancu szobra látható. A szobrot 1993. december 1.-én avatták fel. Művészi értékét 2007-ben megkérdőjelezték és kezdeményezték az elbontását. Avram Iancu erdélyi román jogász volt, az 1848-49-es szabadságharc ellen Erdélyben szervezett császárhű román felkelést.

Kolozsvár – Avram Iancu szobra a katedrális előtt

A tér leinpozánsabb házai a keleti oldalon találhtók. Itt áll a tégla borítású EMKE-palota. Az épület elnevezését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületről kapta, melynek feladata volt az erdélyi magyarság közművelődésének és népjólétének fejlesztése. Napjainkban is a CFR birtokolja az épületet. Innen irányítják az északnyugat-romániai vasúthálózatot.

A palota mellett áll a kolozsvári ortodox püspöki palota (18. szám). Eredetileg az erdőigazgatóság székhelye volt, miután megépült (1887). A katedrális megépítése után (1934) a Minisztertanács az ortodox püspökségnek adta az épületet. Jelenleg az épületben ortodox teológiai szeminárium is működik.

A fenti séta egy egynapos túra programja úgy, hogy mindenhol elidőzünk egy kicsit. Természetesen sokkal több látnivalót kínál Kolozsvár. Így akinek még több ideje van és nagy a befogadóképessége, mindenképpen keressel fel a belvároson kívül található látnivalókat: a Zsinagógát, a  Sétateret, mely nemrégiben újult meg teljesen. Vagy a különlegességekkel teli botanikus kertet. De ajánlom a fellegvárat is, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Powered by WordPress | Designed by: buy backlinks | Thanks to webdesign berlin, House Plans and voucher codes