Gyermekekkel a Hargitában

 

Vármező – Halászcsárda

1.nap – csütörtök

Tehát egy csütörtöki napon indultunk útnak. Repülővel közlekedtünk Marosvásárhelyig, majd onnan autót béreltünk a következő napokra. Szentegyháza volt a végállomás, mely Marosvásárhelytől autóval kb. 2 óra.

A repülő olyan szerencsés időben indul és érkezik, hogy a nap második felét már Erdélyben tölthetjük és délutánra már programot is szervezhetünk.

Mivel a fiúk nagyon régen szerettek volna pecázni, mi Vármezőt választottuk.

Vármezőn található Erdély egyik legnagyobb pisztrángtenyészete. A pisztrángtelephez Halászcsárda és horgásztavak tartoznak. A tavakban nemcsak pisztráng, hanem ponty is van. A pontyot csak saját felszereléssel lehet kifogni és horgászjegy is szükséges hozzá.

Vármező – Pisztrángtelep

A pisztrángos tavak igazi horgászoknak nem túl nagy kihívás, de kezdő pecásoknak nagyon jó. A gyerekeknek is. Helyben van pecabot és csali is. A telepőr kedves ember és kérésre tanít is néhány fogást. A gyerekeknek ez nagy segítség volt, hiszen életükben még nem pecáztak. Megmutatta, hogy hogyan kell a gilisztát a horogra feltűzni, elmondta, hogy hol szeretnek a pisztrángok tanyázni, milyen gyorsnak kell lenni, ha a hal már pedzi a csalit. Kb. 2 órát pecáztak a gyerekek és 2,5 kg pisztrángot sikerült kifogniuk. Nagyon boldogok voltak.

Pecáznak a fiúk

A halat elvittük, illetve megvásároltuk. A pisztráng kilója 24,- Lei (kb 1700,- HUF) volt. Ami halat kifognak a pecázók azt el is kell vinni. Mi örömmel vittük, tudtuk, hogy lesz ki megsüsse nekünk, illetve szándékunkba állt egy kis szabadtéri sütögetést rendezni, ahol akár a hal is bekerülhet a menübe.

Vármező – Pisztrángok a hálóban

Már besötétedett mire Szentegyházára értünk. Én általában magánházban szállok meg, de Szentegyházán vannak panziók és kulcsosházak is.

Vendéglátónk finom vacsorával várt minket. Mivel évek óta ismerjük egymást beszélgettünk egy jót. A fiúk addig lefürödtek és megnéztek egy régi filmet, majd mindannyian nyugovóra tértünk.

2.nap – péntek

Jól kialudtuk magunkat. A programunkban ezen a napon a Gyilkos-tó és Békás-szoros szerepelt. A fiúk igazi sziklákat szerettek volna látni és lehetőség szerint mászni.

Hargita – Fenyveserdő

Úgyhogy nekiindultunk reggeli után. Átmentünk a Hargitán, a Tolvajos-hágón, majd leereszkedtünk a Csíki-medencébe.

Csíki-medence – Panoráma

Csíkszereda elkerülőn kimentünk a Gyergyóba vezető útra,  majd a Felcsíki falvakon keresztül értük el Gyergyószentmiklóst.

Útközben a következő nevezetességek tekinthetők meg:

  • Madéfalván a Siculicidium emlékmű
  • Csíkrákoson látható egy érdekes templom, mely tornyát pogány freskók díszítik. A rajzok egy sámán révülését ábrázolják.
  • Csíkdánfalván gyártják a csíki festékes szőtteseket és a csíki fekete kerámiát.
  • Csíkkarcfalva fallal körülvett erődtemplomáról híres.
  • Csíkszentdomonkoson született a híres Márton Áron püspök. A faluban egy kicsi néprajzi múzeum is található.

Csíkrákos – A sámán révülése freskó részlete ősi szimbólumokkal

Gyergyószentmiklós főterén per pillanat felújítási munkálatok folyank. A téren érdemes egy rövid sétát tenni. Ahogy haladunk a Hagymás-hegység felé, át kell menjünk a volt örmény negyeden is, ahol állnak még örmény kereskedőházak és áll az örmény templom is. Itt is érdemes egy 20 percet eltölteni.

Gyergyószentmiklós – Örmény ház

Innen néhány perc alatt a szoros felé vezető úton vagyunk és elhagyjuk Gyergyószentmiklóst. Éppen a városon kívül a hegyek felé több panziót és nyaralóházat is látunk az út mentén. A szekerek mindennapos látványnak számítanak az  autóutakon. A hegyre vezető úton mi  is találkoztunk néhánnyal.

Szekerek a Békás-szoros felé vezető úton

Ahogy elhagyjuk ezt a részt, emelkedni kezd az út. És emelkedik egészen a Pongrácz-tetőig. Ha nincs nagy forgalom, érdemes többször is megállni és a kilátásban gyönyörködni. Mi ezt tettük.

Gyergyóvidék – Úton a szoros felé

Mióta betiltották a kamionforgalmat a szoroson keresztül, nincs nagy forgalom. És ami nagyon jó, csinálják az utat! Friss aszfalt van már mindenhol egy néhányszáz méteres szakasz kivételével. Mikor utoljára itt jártam, még szlalomoztunk a gödrök között. Kb. fél óra elteltével elértük a Pongrácz-tetőt. Itt kiszálltunk, és ismét megcsodáltuk a panorámát. Jó időben egészen Gyergyószentmiklósig ellátni. Ez a pont a hágó legmagasabb pontja. Az út a szoroson keresztül tulajdonképpen Erdélyt köti össze Moldvával.

Gyergyóvidék – Kilátás a Pongrácz tetőről

Innen már ereszkedünk a Gyilkos-tó felé. Rövidesen el is értük azt. A Gyilkos-tónál elidőztünk. Még csónakáztunk volna is, de a helyi hegyimentő egység gyakorlatozott, búvárgyakorlatot tartottak a tóban. Tulajdonképpen ezt is érdekes volt nézni, de a csónakázásnak biztos jobban örültek volna a fiúk.

Gyilkos-tó

Sebaj, beszereztünk egy óriás kürtös kalácsot, amit elmajszoltunk, miközben figyeletük a búvárokat a tópartról. És nem utolsó sorban fotóztak is a fiúk. Egész jól sikerültek a képek.

Gyilkos-tó a belecsúszott farönkökkel

Egy órás pihenő után tovább ereszkedtünk a szorosba. Az szoros középső, legszebb részének az elején leparkoltunk és innen gyalog folytattuk.

Békás-szoros – Leparkoltunk és folyik a terep felmérése

Erdélyben is nagy idén a szárazság, így a patakban a vízállás alacsony volt. A fiúk nagy örömére. Hiszen jól látszottak a sziklák a patakban. A fiúk az első adandó alkalommal lementek a vízhez és elkezdődött a patakjárás, amit reméltem, hogy szárazon úszunk meg.

Békás-szoros – A patakmederben

A gyerekek nagyon élvezték a patakjárást. De nem a fiúk voltak az egyetlenek, akik a patakmederben lévő sziklákon ugrándoztak. Bizony sok felnőtt is próbálkozott.

Békás-szoros – Sziklákon a patakban

Aztán egy pillanatra a gyerekem eltűnt egy szikla mögött és derékig vizesen mászott elő. Jól néztünk ki. Pótruhát nem hoztunk magunkkal, úgyhogy az árusoknál kerestünk valami alternatívát. Dehát csak népviselet volt, az is inkább lányoknak készült. Még egy pólót sem találtunk. Aztán megláttunk egy rövidnadrágot és inget férfi M-es méretben. Nagyon örültünk. Ha ez nincs, vége lett volna a kirándulásnak. Lecseréltük a vizes ruhát.

A tanulság az, Kedves Szülők, hogy a pótruha mindenhol jól jön, főleg patakjárásnál. És cipő is, mert cipőnk sem volt. Kénytelenek voltunk vizes cipőben folytatni a kirándulást. Legközelebb gumicsizma is lesz velünk.

Békás-szoros – Száraz ruhában is folytatjuk

Ez a kis baleset sem vette el a gyerekek kedvét a patakjárástól és még egy jó órát folytattuk egészen a szoros legszebb részének a végéig.

Békás-szoros – Győzelem! Feljutottam!

Mondanom sem kell, hogy a mozgás, a jó levegő megtette a hatását és visszafelé a fiúkat elnyomta az álom.

Estére értünk vissza Szentegyházára, ahol a helyi gyerekekkel való játék és vacsora után mindannyian úgy aludtunk, mint a bunda.

3.nap – szombat

Ez a nap sem kezdődött túl korán számunkra. De csak elkészültünk és indultunk a gyerekekkel Hargitafürdőre, ahol a Balupark volt a cél. Ez a park egy szuper kalandpark. Nálunk is több helyen létezik ehhez hasonló. De ez talán nagyobb mindegyiknél és nagyon szép helyen van. Hatalmas fenyőfák között vannak az akadályok több szinten. Kicsik és nagyok is kipróbálhatják itt magukat.

Hargitafürdő

Hargitafürdőt Szentegyházáról 20 perc alatt érjük el autóval. Át kell menni teljesen Hargitafürdőn, majd tábla mutatja a helyes irányt a kalandpark felé.

Érkezés után be kell jelentkezni a recepción, ahol a gyermekekre kiállítanak egy papírt. A pályákat saját felelősségre és a szabályok szigorú betartásával használhatják a vendégek. Ezt kell egy írásos nyilatkozattal tudomásul venni.

Balupark – Ezt látjuk, amikor megérkezünk

Amikor a papír kiállítása és aláírása megtörtént, ki kell fizetni a belépőt. A belépőjegy 3 órán keresztül érvényes. Az ár per pillanat 45,- RON/felnőtt, 35,- RON/gyerek (14 éves korig).

Majd beöltöztetik a vendégeket.

Balupark – Csabi teljes díszben

 A mászás előtt kötelezően részt kell venni a tájékoztatón és a próbapályán is végig kell menni. Gyereknek és felnőttnek is tanácsos a próbapályát végigcsináni, főleg, abban az esetben, ha valaki életében először jár ilyen parkban.

Balupark – Oktatás

Majd a gyerekek mehetnek a sárga-narancssága pályán, a felnőttek pedig a zöld pályán. Kisgyerekekkel mennie kell az egyik szülőnek is, mert minden gyerekre nem tudnak felügyeletet biztosítani. Gyerekcsoportokat egy helyi munkatárs kíséri végig és segít mindenkinek elakadás esetén.

Balupark – Csabi a sárga pályán

A nagyobb és min. 150 cm magas gyermekeket felengedik a zöld pályára is. De itt is jó, ha a szülővel együtt mászik a gyerek, vagy a gyermeket a szülő alulról felügyeli.

Balupark – Tomi a narancssárga pályán

Ha a gyerekek mindent jól csinálnak és minden szabályt betartanak, biztosan nem esik bajuk.

Balupark – Balázs a zöld pályán

Akik elakadnak és nem tudnak lejönni, azokat lementik a park felügyelői. Úgyhogy fent biztosan nem marad senki. Igaz, egy ilyen akció 15,- leibe kerül.

Balupark – István a zöld pályán

A mi gyerekeinknek hatalmas élmény volt ez a park annak ellenére, hogy hasonlóban nemegyszer jártak már.

Balupark – Zöld pálya már a magasban van

 Nehézségi elemek:

Balupark – István a hordókban

Balupark – Piros pálya

 

Balupark – Fordított kutyaház a fekete pályán

Késő délután értünk vissza Szentegyházára. Kolléganőmnél vacsoráztunk, így a gyerekek tovább szívhatták egymás energiáját.

Senkit nem kellett altatni……… A levegő és a mozgás ismét megtette hatását.

4. nap – vasárnap

Korán kelésről szó sem lehetett. Délelőtt 11:00 óra körül voltunk olyan állapotban, hogy el tudtuk hagyni a szálláshelyünket.

Ez a nap a Szeltersz-völgyről szólt. A Vargyas-patak mentén fekszik ez  a völgy, mely nevét egy hasonló nevű német völgyről kapta, ahol ugyanilyen összetételű források találhatók.

A völgyben hétvégi házak állnak az út mentén. Zsebkendőnyi telkek, egyszerű házak. Talán 2-3 család lakik itt állandóan. Az út a völgybe igen rossz, autóval lassan járható. (Frissítés: azóta az utat leszórták kövekkel és jó ledöngölték. Most elfogadható köves út vezet a völgybe.)

Egyéni vendégeinket általában dzsippel, a nagyobb társaságot/csoportot (8 fő felett) szekérrel visszük be a völgybe.

Szekeres túra

Kolléganőm jól felpakolt, hozott mindent, ami egy jó szabadtéri sütögetéshez szükséges.

Hétvégi házukhoz igyekeztünk.

Érkezés után a gyerekek rögtön bevették az udvaron található favárat. Majd irány a patak!

Vargyas-patak

Ha már ilyen közel van a patak, a patakjárás nem hagyható ki. Nem is úszták meg szárazon!

Csabi cipőjét sikerült kihalászni, aztán később őt is, de arról nincs kép, mert megijedtünk, másra koncentráltunk 🙂

A gyerekek aztán a tűz mellett száradtak. Nagy élmény volt a tűzrakás, a hús sütése. És itt került elfogyasztásra az első nap kifogott pisztráng. Aztán megint a tűzzel játszottak. Mi szülők, azon gondolkodtunk, osszunk-e pelenkát éjszakára 🙂

Szeltersz – Tűzrakás

Majd felkerekedtünk egy rövid kirándulásra a banyaáztatóhoz. Ez egy erdei fürdőhely. Kénes vize gyógyvíz. Azért banyaáztató, mert az idős asszonyok idejötte és jönnek fájós lábukat, derekukat, hátukat áztatni.

Kis csapatunk a dzsipben

Útközben kőbánya mellett haladtunk el. Palakövet bányásznak itt.

Gyönyörűen látszanak a palarétegek

Kb. 10 perces zötykölődés után érkeztünk az erdei fürdőhöz. Ez egy hivatalos fürdőhely, van nyitvatartási ideje is és belépőt is kell fizetni.

Nádasszék – Banyaáztató

A tető alatt van egy ásott medence, azon keresztül csövek futnak, amik melegítik a vizet. A fűtéshez egy nagy kályhát használnak, melyet fával fűtenek.

Azt mesélték, hogy régebben egy mozdony kazánját használták a fűtésre.

Nádaszszék – Banyaáztató medencéje

A víz és az iszap gyógyhatású, igen gazdag ásványi anyagokban. A kénes lerakódás a fürdő mellett a sárban (kis mocsárban) nagyon jól látható.

Nádasszék – Kénlerakódás

Az iszapos-mocsaras részen ilyen helyes növénytelepek vannak. A növény nevét még nem sikerült kideríteni.

Nádaszszék – A fürdő mellett virágzik

Nádasszékről visszaúton vendéglátóink megtöltötték palackjaikat a borvízforrásoknál. Ilyen jellegű források egész Hargita megyében jelen vannak. A források vízét műanyag palackba töltik. A víz magas vastartalma miatt megfesti az üvegeket és néhány napon belül be is ‘rozsdásodik’, azaz megbarnul. Lehet, hogy nem túl gusztusos ilyen vízből inni, de senkinek semmi baja nem lesz tőle.

Szeltersz – Borvízkút

Itt a víz átlátszó még, de jól látni, hogy a palackokat megfestette már.  Sokan szekerekkel járnak ki és 100-200 palackot is megtöltenek a vízzel. A vizek összetétele azért kismértékben eltér. Van, amelyik erősen vasízű, van, amelyik nem annyira. Van olyan is, amelyik erősen sós. Megkóstolni mindenesetre érdekes. Sokan csak a borvizet használják ivóvíznek. De itt is érvényes a szabály: ezt a fajta vizet is időnkét ‘le kell váltani’.

Vendéglátóinknál mi ittunk kútvizet is. Számomra ez volt a legfinomabb, legédesebb, legfrissebb víz, amit életemben ittam.

Aztán csak beesteledett, a napnak vége volt, indultunk vissza Szentegyházára.

Szeltersz – Világít a Hold

 Közvilágítás nincs a völgyben, de telihold volt és szépen világított.

Fantasztikus nap volt!

5.nap – hétfő

Ezen a napon már a fáradság jelei mutatkoztak a fiúkon. Nem hagytam őket sokáig lustálkodni, hiszen lassan vissza kell állnunk a korábbi kelésre és két nap múlva ismét iskolába kell menni.

Egy rövid hancúr után elindultunk a Csomád-hegységbe, melynek dupla kráterében található az Anna-tó és a Mohos-láp.

Csíkszereda felé kell elindulni, majd az utat Sepsiszentgyörgy felé folytatni. Alcsíki falvakon haladunk Tusnádig. Majd elértük Tusnádfürdőt. Itt érdemes lemenni pár percre a Csukás-tóhoz, mely most csónakázó tó. Valamikor a szomszédságában állt a fürdőépület, amely ma rendkívül romos állapotban van. Jó lenne, ha helyreállítanák, mert hamár Tusnád fürdő, lehetne fürdője is.

Tusnádfürdő – Csukás-tó

Tusnádfürdő még a medvékről híres. Esténként bejárnak a medvék, úgyhogy nem veszélytelen egy esti séta. Úgy mondják, hogy itt mindenkinek van már medvéje. Egy barátnőm is mesélte, hogy saját szemével látott medvecsaládot a játszótéren játszani. A bocsok csúszdáztak 🙂 Aranyos jelenet lehetett, de azért ha belegondolunk, ez nem olyan vicces.

Az autóútról már Tusnád előtt szépen látszott a kráter.

Csomád krátere az útról

Sepsibükszád (Bixad) területén kell balra fordulni a kráterbe vezető útra. Az út ki van táblázva. Az út minősége nem mindenhol jó, ezért itt-ott csak lassan lehet haladni.

Kb. 17 km-t kell megtenni, mi fél óra alatt tettük meg ezt a távolságot. Lassan mentem és nézelődtünk is út közben.

A Szent Anna-tó felé – Kilátás az útról

Fent, a két kráter között lehet parkolni.

Érdemes 12 előtt odaéerni, mert 12:00 órakor, majd 14:00 órakor van lehetőség leereszkedni a Mohos-láphoz vezetővel.

A láp egy fenyves közepén van. Nem is sejti az ember, hogy egyszerre egy teljesen más világba csöppen. Jégkorszak előtt növényfajok, húsevő növények, a láp körüli tőzegen áfonyabokrok nőnek, csenevész, de nagyon öreg fenyők jellemzik a növényvilágot.

Mohos-láp az első pallóról

Így néz ki a láp, amikor beérünk a fenyőerdőbe. Itt már a láp fölött vagyunk pallókon. A kicsi bokrok mind tőzegáfonya bokrok.

A láp közepén

Ilyen pallókon lehet csak járni. Vezetőnk a tőzegrétegen sétál, de gumicsizmában. Ő tudja, hogy hová kell lépni, hol elég vastag a tőzegréteg, hogy elbírja őt. A gumicsizma a kigyók miatt fontos.

Mohos-láp – Gyapjas sás

Mohos-láp – Harmatfű (húsevő növény)

A séta a láphoz és vissza kb. egy óra időtartamú kirándulás.

Miután visszatértünk a parkolóba, leereszkedtünk az Anna-tóhoz.  A tavat körbe lehet járni. Nyáron akár fürödni is lehet benne. A parti büfének van egy kezdetleges öltözője. A fabódé úgy néz ki, mint egy igazi ‘budi’, de hogy félreértés ne essék, rá van írva mindenféle nyelven, hogy öltöző. Sajnos a nyilvános angol WC nem tartozik itt az infrastruktúrához. Úgynevezett ‘zöld WC’-k vannak. A fiatalabb generáció ezt a fajta WC-t csak a skanzenekből ismeri. Ez pottyantós WC. Talán jobban jár az ember, ha a természet lágy ölén végzi dolgát. Bár az sem teljesen szabályos.

Csomád – Anna-tó

Mi nem fürödtünk, de megcsodáltuk a krátertavat, a kacsákat és a halakat a vízben és nem úsztuk meg itt sem szárazon. Szerencse, hogy nagyon meleg volt.

A kráterfal csodásan tükröződik a vízben

Innen Bálványosfürdő felé vettük az utat. Itt található a Vár étterem, ahol olcsón lehet finomat enni.

Valamikor volt egy medvéjük, Muki, aki 3 évvel ezelőtt állatkertbe került. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy itt sem látunk medvét.

A késői ebéd után visszatértünk Szentegyházára, hogy legyen még idő egy kiadós játékra a helyi gyerekekkel.

6.nap – kedd

Elérkezett a visszaindulás napja.

Ha korán sikerült volna elindulni, megálltunk volna Parajdon és látogatást tettünk volna a sóbányában.

Nekem volt még egy kis dolgom, nameg háziasszonyunkkal, Rózával töltöttem egy kis időt még, meg Meli is hozott még gyógyteát. Úgyhogy nem jött össze. De legalább legközelebbre is marad valami.

Kicsit tovább tartott az út, mint két óra, de időben érkeztünk a reptérre, ahol várt már ránk az autókölcsönző munkatársa. Átadtuk az autót és becsekkoltunk a reptéren.

Minden rendben ment. Ugyan a gép késve érkezett és késve indult. De a késés szerencsére csak 30 perc volt, amit a gép be is hozott a levegőben.

Szerencsésen megérkeztünk és minden visszatért a régi kerékvágásba.

Hamarosna ismételünk!!!

És ha van kedved, gyere te is a családoddal!

SZERETETTEL VÁRUNK ERDÉLYBEN !!!!

Powered by WordPress | Designed by: buy backlinks | Thanks to webdesign berlin, House Plans and voucher codes
Facebook Like Button for Dummies